"Ugye az volt a téma tavaly, hogy 'a lakáskérdésem oldódjon meg mielőbb, ahogy nekem a legjobb'. Előre is mentünk az időben (ezt "korprogressziónak" nevezik, az oldás pillanatától maximum 3 hónappal előre tudunk menni és ott egy bizonyos napra előre egy pozitív képet csinálni, amennyiben ez az oldás során szükségesnek bizonyul) és majdnem napra pontosan akkor felhívott a nagymamám, hogy egyedül már nem boldogul, így anyukámhoz költözik, a lakásába pedig beköltözhetek én. Mivel nem egyetlen unoka vagyok, persze kellett érte fizetnem neki, de bőven jól jöttem ki a dologból! Azóta az akkori problémás minigarzonomat és ezt a lakást is eladtuk és lesz egy normális lakásunk, már folyamatban van a dolog!":-)))
Anno a lakás-probléma kapcsán a lánynak egy 2 év 4 hónapos kori bölcsödei emléke jött elő, ahonnan a változtatásra való képtelenséget, a változással járó félelmet hozta magával, ezt kellett kioldani, hogy végre lépni akarjon és tudjon! Ezen kívül volt egy 21 év 7 hónapos kori emléke is, életének egy nehezebb időszaka, amikor magánnyal küzdött, társ nélkül volt és bezárkózott - ez az akkori és ott beivódott "problémamegoldás" szintén nem kedvezett a jelenben, amikor hinni és bízni kellett abban, hogy megoldódik a lakáskérdése. Ezen kívül visszaköszönt itt a "bezártság érzése" is, ettől blokkolt le - a garzonja nagyon kicsi és fullasztó volt a számára, ez tudatalatt emlékeket hozott elő és visszahatott a párkapcsolatára (nem állt módjukban összeköltözni). Valójában a bezárkózást kötötte össze (hibásan) az agya a társtalansággal, így majdnem "sikerült elérnie" az elméjének, hogy a pici lakás miatt a párját is elveszítse, hiszen a két dolog nála összefüggött és így bizony folyamatosan teremtett is...!
Azóta szerencsére ez is megoldódott a lakáskérdés rendeződése kapcsán és jelenleg már éppen babát szeretnének.
