Egy kineziológus naplójából

Több évvel ezelőtti történetet igyekszem felidézni, így talán nem lesz olyan részletes, mint az eddigiek, de mindenképpen tanulságos és emlékezetes esetem volt, így mindenképpen ide kívánkozik.

Páciensem 4 éve, a várandóssága 5.hónapjában fordult hozzám, a terhességi cukorbetegségétől szeretett volna megszabadulni. Harmadik gyermekét várta, akiről egy hónappal azelőtt derült ki, hogy szintén kisfiú lesz. (Más apától várta őt, mint az első két gyermekét, akik közül az idősebb kislány, a fiatalabb kisfiú.) Emellett páciensem az édesanyjával való kapcsolatát is rendbe szerette volna hozni.

Az egész ügyre vonatkozóan kishitű, keserű érzése volt, majd kiteszteltem egy 3 éves kori emléket, amikor elkülönültnek és elhanyagoltnak érezte magát. Olyan segédfogalmakat teszteltünk ki még ide, mint "karácsony" vagy "szakadék". Felvillantak azok az emlékek, amikor az ünnepi (és egyáltalán, bármilyen) süteményből csak meghatározott számú darabot vehetett kislány korában - ez máris összekötötte az anyukája szigorát az édességgel, vagyis a cukorral - illetve annak megvonásával. Így pedig a (gyengéd) szeretettel illetve annak hiányával. (Mindig az a fontos, ahogyan a páciens megéli, megélte a dolgokat - hiszen minden érzés, ami bennünk keletkezik, a saját szűrőnkön át jön létre, sokszor akár téves, félreértelmezett észlelések alapján. Pontosan ezektől is keletkeznek bennünk blokkok bizonyos szituációk, személyek kapcsán.) Ezután felidéződött a páciensben az első gyermeke kapcsán, hogy amikor arról kiderült, hogy kislány lesz, a leendő nagymama nagyon örült neki - akkor terhességi cukorbajnak nyoma sem volt. (Valamiért a nagymama előnyben részesítette a kislányunokát és ennek hangot is adott.) A második babánál, aki fiú lett, már voltak fenntartásai - ő maga egyetlen lánygyermeket nevelt fel, így az, hogy egy második születik és az fiú lesz, számára idegen volt - és a lányának ezt a tudtára is adta, aki azonosulva az anyuka elvárásaival az akkori cukorvizsgálaton már határértéket produkált. Aztán a második férjtől érkező harmadik gyermek, aki szintén kisfiú lett, már "értelmezhetetlen" volt a nagymama számára, aki elfordult érzelmileg a várandós lányától - aki pedig a szeretet hiányára rögtön cukorbetegséggel válaszolt.

A pozitív meditációban a páciens elképzelte, hogy annyi süteményt eszik anyukája mosolygásától kísérve, amennyi beléfér:-), majd külön egy kapcsolati oldást is csináltunk az édesanyára.

Pár hét múlva, amikor újra találkoztunk, a csinos kismama éppen (ha jól emlékszem) egy hatalmas duplacsokis muffint majszolt - megtehette, ugyanis az ismételt vércukorvizsgálatnál teljesen normális értékei voltak!

Köszönhetően - nyilván - a szigorú diétának...:-)